ÁRKOS

2004 ben önállósult község Sepsiszentgyörgytöl 3 km távolságban, a Baróti hegység keleti lábánál.

Területén folyik át a Falu és Geje pataka. A kettő képezi az Árkosi patakot. Ennek völgyében, árkában fekszik  a települes, innen ered a neve is.

Területeén rég megtelepedett az ember. Jelentős tartalékai vannak a faluturizmusnak és az agroturizmusnak.

Itt van a vidék legépebben megmaradt műemléke, a XVII. századi unitárius bástyás templomvár. Délnyugati sarokbástyájában látható a község helytörténeti gyűjteménye.

Általános érdeklodésre tart számot a báró Szentkereszti kastély neobarokk épülete, amely ma egy megyei szintű Művelődési Központnak ad otthont. Az épületet egy töb hektár kiterjedésű arborétum veszi körül, melyben olyan különleges fafajok láthatóak mint az olajfűz, a vérbükk, tulipánfa, hegyes levelű liliomfa, keleti homokfenyő, stb. Emellett működik még az Európai Kulturális Központ.

Forrás: Kovászna megye Atlasz Suncart kiadó 2oo5 március, Kisgyörgy Zoltán leírásai.

Háromszéki székely község Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre, északnyugatra, a Geje- és az Árkos-patak találkozásánál. Nevét egyesek a régi avar sáncokkal, árkokkal, mások az Ákos nevű székely törzzsel hozzák kapcsolatba. A hagyomány szerint Árkost az 1241-es nagy tatár-dúlást követően a szomszédos lerombolt falvak: Szentegyháza, Bonc, Oroszfalu, Bedőháza és Pinczehely lakói építették, a könnyebben védhető völgyteknőben. Árkos első írásos említése 1332-ből származik.
A templomvár: Az árkosi neobarokk stílusú unitárius templom egy korábbi, jóval kisebb, az évszázadok során többször átépített, feltehetően Árpád-kori templom helyén épült 1831-1833 között. A régi épület épen maradt északi falrészét az új templom építésekor felhasználták. Az olasz mintára szabályos ötszög alakú, sarkain kiugró, szintén ötszög alaprajzú fedett bástyákkal megerősített védőfal a 17. században épült. Legalábbis erre lehet következtetni a várfal külső részén látható, 1639-es feliratból. (A hagyomány szerint 1658-ban törökök és tatárok támadták meg Árkost, melynek lakóit az erős várfal óvta meg a pusztulástól.) A déli szöglet, barokk- tetősisakos tornya helyén eredetileg bástya állt, melyet az 1600-as évek második felében alakítottak át harangtoronnyá. Az építményt az 1829-es és 1839-es földrengés annyira megrongálta, hogy 1844-ben lebontották. Akkor emelték a jelenlegi tornyot, és szintén akkor vágták a kaput is. Egyébként a vártemplom tornya Kovászna megye legszebb hangú, egyben legnehezebb harangjával büszkélkedhet, amely kereken egy tonnát nyom. A bástyák a védelmi célok mellett békeidőben alkalmanként gabonaraktárként is szolgáltak. Akárcsak a védőfal belső oldalán kialakított kamrasorok. Napjainkban a délnyugati sarokbástya egyik szobájában helytörténeti kiállítás kapott helyet.
Szentkereszty-kastély: A több hektáros park és arborétum közepén elhelyezkedő neobarokk stílusú kastélyt a Szentkereszty család építtette 1870-ben. (Báró Szentkereszty Zsigmond huszár őrnagy részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ezért évekig Nagyszebenben raboskodott.) Az épületben, melynek kapubejáratát nyugvó oroszlánok őrzik napjainkban hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak.
A község fölé emelkedő, erdőkkel borított hegyekben húzódik meg az árkosiak tatár kori rejtekhelye: a Várhegyi-vár.

http://szaszandras.info/ajanlo/muemlekek/arkos.html