csik-udv hsz-csik
Hagyományos vásárok hangulata (3. szám, 2011 tavasz)

Kovács Istvánt, a sepsiszentgyörgyi Park Hotel és Vendéglő vezetőjét   kérdeztük.

- Mióta foglalkozik turizmussal?

Nemcsak turizmussal, hanem vendéglátással is foglalkozom, a kettő elválaszthatalan egymástól, mivel mikor a vendég alszik, akkor fogyaszt is. 1987 március 1-től dolgozom ezen a területen, ez a munkahelyem, ahová 24 éve  minden reggel bejövök, és este vagy csak éjjel megyek haza. 

- Tapasztalata szerint mi vonzza a turistákat Székelyföldre?

A nyugdíjas turizmus lejárt, legalábbis nem az az aránya és jelentősége van ma, ami volt régen. Sepsiszentgyörgy esetében nem beszélhetünk egészségturizmusról sem, mint például Kovászna városában, ezért valahogy fel kell pörgetni a nyári kulturális életet. Szerintem több vásárt kellene szervezni a környéken, és az vonzaná a turistákat is. Egy vásárunk van tavasszal, a Szent György Napok alkalmával, ami Erdély legszínvonalasabb városnapja, és ezután a nyár kicsit szegényebb eseményekben ezen a környéken. Az önkormányzatok a vásárok szervezését kellene segítsék, megszólítani a kézműveseket, kiadni szimbólikus összegekért a területet. Az ilyen alkalmakkor az emberek adnak-vesznek, és utánna van kedvük szórakozni is, étterembe menni. Régen volt Anna napi vásár, András napi-, Rózsa napi vásár, ma már sajnos eltűntek ezek a környékünkről. De a Szent György Napok bebizonyította, hogy még mindig életképes az ilyen rendezvény, és erre már ráépítenek különbőző más programokat is, sportversenyeket, jazz koncerteket, kiállításokat stb. És ez tavasszal van, de nyáron is jó lenne egy hasonló rendezvény, ami vonzza a turistákat. A turizmusban fontos a sok esemény és az, hogy az egyesületek is működjenek együtt a vendéglátókkal, hogy azok szolgáltatásaikat és a szórakoztató programokat együttesen tudják kínálni. 

- Mennyire fontos a hagyományápolás a helyi turizmusban?

A hagyományápolás az, amire mi Székelyföldön tudunk alapozni a turizmus szintjén, legyen az román, magyar vagy cigány kultúra. A hagyományokra kellene épüljenek a vásárok is. Ha az ember kilátogat az ilyen alkalmakra, valami apróságot mindig vásárol, megkíván. A vendéglátásban is hasonlóan működik ez. Ha egy vendég Székelyföldre jön, étkezéskor is egye a térségre jellemző specialitást. Erre igyekeztem én is mindig figyelmet fordítani, hogy felkerüljenek ezek az ételek az éttermek listájára. Olyan jellegzetes ételek, mint például a Szabógallér leves.

- Mikor jött létre és mi célt szolgál az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség?

1998-ban alakítottuk meg a SVESZ-t, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátók Szövetését, aminek volt néhány rendezvénye, és a szövetség folyamatos kapcsolatban volt a helyi vendéglátókkal. Ezután született egy másik ötlet, melynek nyomán 2005-ben Szovátán alakult meg az EGSZ, az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség. Én voltam az első elnöke a szövetségnek. Ez egy hídat képezett a román és a magyarországi gasztronomia között. Például mi, erdélyiek megfőzünk egy parasztcsorbát, de egy magyar gulyást is, nálunk ezek a kultúrák ütköztek. Ezt persze pozitívan kell kezeljük és ki kell használni. Ezen kívül fontos az is, hogy minden régiónak legyen saját specialitása. Ezért is jött létre a szövetség. Mi szerveztük a HOVENTA kiállítást is, amelyet szerencsére azóta is megrendeznek minden évben.

- Az Ön által működtetett park vendéglőben egyre több speciális rendezvény várja az érdeklődőket és a turistákat: mangalica vacsora, hagyományos fatányéros vacsorák népzenével, grill estek, ehető virágok estje stb. Honnan jött az ötlet, hogy így fogják meg a vendégeket?

Köztudott, hogy nyáron jön a legtöbb turista a városba, és ezért leginkább nyáron kell programokat szervezni. Voltak nálunk nyáresti grill ételek, ahol halk zene mellett, kellemes levegőn, a kertben vacsorázhattak a vendégek, és kostólhatták meg olyan meterszakácsok finomságait mint Tóth Endre és Blasko János, aki a Mátyás pince séfje volt. Azon is gondolkozom, hogy jó ötlet lenne más vendéglők szakácsait is meghívni alkalmanként, azért hogy ne legyen mindig az az íz, legyen változatos az étrend is, és ilyen alkalmakkor a szakácsok is megpróbálják a maximumot kihozni magukból. Más stílust hoz, és feldobja az alkalmat. Nemrég indítottuk el a hagyományos névnapok megünneplését a vendéglőben. Nem tánczenével, hanem kis nótázással minden hét csütörtökén ünnepeljük meg ezeket. Ilyenkor akinek névnapja van nem kell kifizesse a menüsort. Manapság egyre ritkábbak az olyan nevek, mint például a Sára, Piroska, János, ezek már kimentek divatból, mi ezeket szeretnénk megünnepelni és visszahozni.


Keresés a honlapon:
Magyar | Română