csik-udv hsz-csik
Háromszéki falfestmények nyomában (21. szám, 2015 ősz)

Jánó Mihály művészettörténészt kérdezte munkatársunk Melkuhn Andrea Gizella.  

- Hogyan került kapcsolatba a kulturális örökségvédelemmel?

Mint mindenki más, én is az első rácsodálkozástól számíthatom a természeti és épített örökség iránti érdeklődésemet. Az emberek általában úgy élnek az őket körülölelő tájban, azzal az érzéssel járkálnak az ódon évszázados épületek között, mintha azok jogosan megilletnék őket. Mintha a természeti és az épített környezet örökké változatlanul tudná biztosítani fizikai és szellemi életminőségüket. Ám a dolog nem ilyen egyszerű és kényelmes. Mint tudjuk, a természet nem romolhatatlan, az épület nem lerombolhatatlan, és épségükért mi vagyunk a felelősek. Felelősségérzetünk a nevelés folyamán alakulhat ki. Mivel Kézdivásárhelyen, értelmiségi családban nőttem fel, ahol több ezer könyv, művészeti album és számos kép vett körül, minden feltétele megvolt annak, hogy egyre jobban odafigyeljek a környezetem szellemi, művészeti értékeire. A kolozsvári Báthory István elméleti líceumban pedig kiváló történelemtanár „vett gondozásba”. Így végül történelem szakot végeztem a Babes-Bolyai egyetemen. Több tíz évig dolgoztam a kézdivásárhelyi múzeumban, majd a sepsiszentgyörgyi képtárban. Hosszabb ideig voltam a Kovászna megyei művelődési felügyelőség vezetője, ahol munkaköri feladatom volt a műemlékvédelem is.

- Honnan jött az ötlet, hogy Huszka József székelyföldi falképkutatásairól (és sok egyéb hasonló témáról) írjon könyveket?

Huszka József  az 1880-as években Sepsiszentgyörgyön volt rajztanár. Kezdetben a magyar, azon belül a székely díszítőművészet terén végzett jelentős kutatásokat, majd Nagy Géza, a Székely Nemzeti Múzeum vezetője biztatására a székelyföldi középkori templomok bemeszelt vagy bevakolt falfestményeit tárta fel évekig. Így kerültek újra felszínre a falképkutatások során a gelencei, besenyői, maksai, bögözi, székelyderzsi, székelydályai stb. templomok csodálatos freskói. Huszka munkásságának eredménye a korszak nagy szenzációja volt. Elsősorban azért, mert a Székelyföld középkori művészetének addig teljesen ismeretlen területét tette közkinccsé, és azért mert a feltárt falfestmények többsége a Szent László király egyik híres legendáját, a leánymentő történetet ábrázolta. Ezt a freskóciklust az egész történeti Magyarország területén megfestették a 14-15. században. Kivételes szerencsével a legtöbb a határvidéken maradt fenn, mert az ország középső részén a török hódoltság idején számtalan egyházi épület megsemmisül. A falképek az évszázadok során vagy elpusztultak, vagy pedig a reformáció képtilalma, több esetben rossz fizikai állapotuk miatt mész- vagy vakolatréteg alá száműzték őket, mindaddig, amíg a 19. századi magyar művészettörténeti kutatás során újra napvilágra kerültek. Ezt a rendkívül jelentős, különösen a székelyföldi vonatkozású folyamatot nem foglalta össze senki, ezért vállalkoztam a megírására.

- Mit jelent Önnek A Szent László-legenda falkép-ciklusa?

Mint említettem, a történeti Magyarország, azon belül a Székelyföld középkori falfestményei hosszú évszázadokig ismeretlenek voltak. Felfedezésük a művészettörténeti kutatás olyan nagyszerű eredménye volt, amelynek révén a vidék jogosan vonult be az általános európai művészet történetébe. A Szent László-legenda ábrázolása, egy valós, 1068. évi harci esemény leírásából bontakozott ki. Ekkor a krónikák szerint kunok vagy uzok és besenyők támadtak Erdélyre, és velük küzdött meg Salamon király vezetésével László, mint herceg, aki a hagyomány szerint a harc hevében megmentett egy kunok által elrabolt magyar lányt. Ezt a történetet egy több jelenetből álló ciklusba foglalták a középkori festők. Ilyen történeti hagyományon nyugvó falképciklus alig ismert Európában. Ezért ennek történeti és művészeti jelentősége felmérhetetlen. Örvendeni lehet ugyanakkor annak, hogy napjainkban tovább folytatódik a középkori falfestmények feltárása és restaurálása Erdélyben. 

- Melyik építészetileg fontos templomot ajánlja a Háromszékre látogató turistáknak?

Háromszék, a Székelyföld más vidékeihez hasonlóan bővelkedik szebbnél-szebb és értékes kulturális-történelmi műemlékben. Műemléki szakembereknek és restaurátoroknak hála manapság számtalan egyházi épület nyer megújult képet. Ezt azért hangsúlyozom, mert jobban szeretem a megmentett és helyreállított műemléket, mint a rombadőltet, és inkább ajánlom figyelmébe a turistáknak, de helyieknek is a gelencei, sepsikilyéni, besenyői, kőröspataki templomokat. Nagy álmom, hogy megérjem azt az időt, amikor még több háromszéki műemléktemplom és világi építészeti érték helyreállítva és felújítva ragyog majd.

- Milyen jövőbeni tervei vannak? 

Szeretném folytatni az erdélyi középkori falképek művészettörténeti kutatását. A közeljövőben meg akarom írni a kilyéni és a székelyderzsi falfestmények nagyon érdekes ikonográfiáját. Jó volna tisztázni még számos rejtélyét a “nemzet festője”, Barabás Miklós alkotásainak. Biztosan elmegyek előadást tartani mindezekről, ahova meghívnak.


Keresés a honlapon:
Magyar | Română