csik-udv hsz-csik
Haszmann Pál Múzeum – ahol egy kicsit megáll az idő (21. szám, 2015 ősz)

A több mint negyven éve létező Haszmann Pál Múzeum talán attól is különleges, hogy a Haszmann család immár harmadik generációja végzi a teendőket a nagyapa által megálmodott, megtervezett múzeumban. A kezdetekről és az itt található értékekről Dimény Haszmann Orsolyát, a múzeum néprajzos-muzeológusát kérdezte munkatársunk, Török Noémi.

- Mióta létezik és milyen indíttatásból létesült a Haszmann Pál Múzeum?

A Haszmann Pál Múzeum hivatalosan 1973. február 25-én nyitotta meg kapuját, mint a megyei múzeum, ma a Székely Nemzeti Múzeum külső egysége, de ezt gyűjtőévtizedek, tervezgetések, sőt mondhatjuk bátran, nagyon sok álmodozás is megelőzte, hiszen a kiállítás alapját Haszmann Pál igazgató-tanárnak és Haszmann Pálné Cseh Idának a magánygyűjteménye képezte. Haszmann Pál tanítói állomáshelyein folyamatosan gyűjtött, minden érdekelte, néprajzi, törté-nelmi, helytörténeti tudását is folyamatosan gyarapította, kapcsolatot létesítve a kor neves néprajzosaival is. De nemcsak a néprajz, a történelem, hanem az irodalom is helyet kapott a Cseh-kúria nagy ebédlőjében, ami gyakran volt könyvbemutatók, jó beszélgetések, fontos találkozások helyszíne. A múzeum születésével egy időben még két intézmény alakult, egyik a Csernátoni Népfőiskola, másik a Bod Péter Közművelődési Egyesület, melyek tevékenységét 2006 óta a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület fogja össze. 

- Milyen változások történtek a kezdetek óta?

Az alapító Haszmann Pál modern muzeológusként jól megtervezte a múzeum várható kiállításait, az általa megrakott alapokra építettek rá fiai családjaikkal. Ez az alap az elmúlt négy évtizedben termékeny talajnak bizonyult, kinőtt belőle egy széles körben ismert intézmény. Folyamatos építkezésben vagyunk, mindig vannak újabb-újabb tervek, ugyanakkor a gyűjtő, rendszerező munka is napi szinten zajlik. A kiállítások így bővültek, gyarapodtak az elmúlt évtizedekben, évente két-három kisebb, esetenként nagyobb időszakos kiállítással is készülünk. 

- Milyen kiállításokat és gyűjteményeket lehet megtekinteni itt?

A múzeumnak öt nagyobb kiállítása van, elsőként, ami az udvarra lépve már szembetűnik, a szabadtéri múzeumot emelném ki, a Damokos Gyula-féle kúria közel kéthektáros kertjében felépült skanzent, székely házakkal, székelykapukkal, temetővel, méhessel, malommal. Másodikként a kúriában berendezett alapkiállítást említeném. Ugyancsak itt kapnak helyet az időszakos kiállításaink is, jelenleg egy tavaly nyílt első világháborús kiállítás, valamint a csempés termünkben, ahol a régi háromszéki csempeanyag kapott helyet, megtekinthetik az idelátogatók Péter Alpár képzőművész Erdélyi kályhacsempék a 16–20. századból című kiállítását, mely szépen simul bele, egészíti ki a múzeum e témában kiállított anyagát. Harmadikként említem, habár Erdély-szerte egyedülálló a mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény. Ezeken túl a kályhamúzeumba is bekalauzoljuk az idelátogatót, valamint a technikatörténeti, rádiós kiállításunk is érdekes színfoltja az intézménynek. 

- Kik látogatják leginkább a múzeumot?

A múzeum látogatói köre széles skálát ölel fel, mondhatjuk, hogy minden korosztály képviselve van. Nagyon sok magyarországi vendégünk van, de a környékbeliek is felkeresnek, az utóbbi években a Brassó megyei látogatók száma emelkedett látványosan. Nagyon sok busztársaság bevette a múzeumot is a kínálatába, így turistaidényben sokan felkeresnek. A látszólag csendesebb téli hónapokban pedig a helybeli, környékbeli iskolásoknak, óvodásoknak kínálunk programokat, a tanintézményekkel is jó kapcsolatot ápolunk. Ezt különösen fontosnak tartjuk, hiszen a múzeum nagyon jó helyszíne lehet múzeumi óráknak, alkotó tevékenységnek egyaránt. Ugyanakkor fontos felnevelni a jövő múzeumlátogatóit, célunk megszerettetni velük a helyet, az itt felhalmozott értékeket, érezzék magukénak, „éljenek” velük. 

- Számos rendezvényt szerveznek gyerekeknek. Hogyan viszonyulnak ők az itt látott értékekhez?

Az adott környezet, a múzeum maga, nagyon jó hátteret biztosít arra, hogy a hagyományainkat élni, megélni tudják az ide betérők. Fontos az, hogy a „hagyomány” ne kiállítási tárgy legyen, hanem magáénak érezze az, aki kapcsolatba kerül ezzel a miliővel. A programjainkat, tevékenységeinket ennek jegyében állítjuk össze, jeles napokhoz, állandó, vagy időszakos kiállítá-sainkhoz kapcsolt tevékenységeket, múzeumpedagógiai foglalkozásokat szervezünk, ezen túl pedig tavasztól őszig alkotótáboroknak adunk otthont. A tapasztalat az, hogy még a fanyalgók is ragyogó szemmel csukják be maguk mögött a kaput a visszatérés ígéretével, ami nagyon gyakran nem csak ígéret marad. Tudatában vagyunk annak, hogy a modern kor hozta fejlett technika, új lehetőségek, maga az egész rohanó életmódunk, teljesen újszerű érdeklődési köröket nyitott meg a ma felnövők előtt. Rohanunk, kapkodunk, gyorsan akarunk mindent, és itt az udvarban éppen azt tudjuk elérni, hogy kicsit megálljon az idő velünk, tudjunk elbíbelődni egy-egy saját alkotáson, legyen az bútorfestés, fafaragás vagy más népi mesterség, melyek csínját-bínját itt, a mesterségeket magas szinten művelő „oktatóktól” tudnak elsajátítani. 

- Ön szerint mi vonzza a turistákat Háromszékre?

Én itt születtem, nekem ez a legszebb vidék, elfogulatlanul nem tudok beszélni róla. Én ide, bárhol is legyek, hazavágyom. De, ha mégis válaszolni kellene erre a kérdésre, a gyönyörű táj, a váraink, templomaink, emlékhelyeink, borvizeink lennének azok a dolgok, amelyek eszembe jutnak elsőként. Azt gondolom, a szórakozni, kikapcsolódni vágyóknak is kínál e vidék számtalan lehetőséget, a kulturális sokszínűség mellett. Ezer dolgot lehetne itt sorolni, de a legfontosabb, hogy kincs van a kezünkben, ne tékozoljuk el. A mi felelősségünk, hogy gyermekeink mit tudnak majd az ő gyermekiknek megmutatni. 

- A Szabadidőkalauz a hagyományápolásra törekszik. Ön szerint miért fontos a hagyományápolás a mai világban?

Nemrégiben találkoztam egy mondattal, sokan idézik manapság, nekem is megtetszett, elgondolkoztatott. A kijelentést Sebő Ferenc fogalmazta meg, aki szerint a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rab, és folytatva ezt a gondolatot, élni kell azt. Ami életünk természetes része, az fog megmaradni.

Keresés a honlapon:
Magyar | Română