csik-udv hsz-csik
Háromszék egy természetfotós szemével (24. szám, 2016 nyár)

Bereczki Barna neve egyáltalán nem ismeretlen Háromszéken, hiszen hegymászóként, túravezetőként és szenvedélyes természetfotósként is több ízben lehetett már vele találkozni. A hegymászást már gyerekkorában szerette, otthonosan mozog a régió összes hegységében. Több mint 15 éve vezet erdélyi túrákat, és mindemellett a fotózás tölti ki életét. Vele készített interjút munkatársunk, Melkuhn Andrea Gizella.

- Hogyan került kapcsolatba a hegymászással, természetfotózással és az idegenvezetéssel?

A komolyabb hegymászással még a Kolozsváron töltött egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba, az Erdélyi Kárpát Egyesület szervezett egy sziklamászó tanfolyamot, ami felkeltette az érdeklődésemet, el is végeztem azt, és azután fogtam neki komolyabban ennek a sportnak. Sziklamászással kezdtem, de elég hamar áttértem a magasabb hegyekre és az alpesi stílusú hegymászásra és túrázásra, ami az én kedvencem lett.
A túrázás hozta magával a fotózás iránti szenvedélyt is. Persze először csak amatőrként dokumentumentáltam a bejárt utakat. Abban az időben még nem volt lehetőség digitális képeket készíteni, így rengeteg pénzbe került a fotózás, mert a filmeket elő kellett hívatni. A digitális fotózás világában kezdtem neki újra komolyabban fotózni, és nagyon megszerettem. A fotózás mára már minimum olyan fontos lett számomra, mint a túrázás, sőt sokszor kizárólag csak azért megyek ki valahová, hogy különleges fotókat készíthessek.
A sok túrázás hozta magával azokat az alkalmakat, amikor túravezetőként indulhattam el egy-egy helyre. Az egyetemi évek után, a 90-es évek elején, még a Háromszéki Kárpát Egyesületen belül vezettem az első túráimat. Aztán kezdtek egyre többen érdeklődni ezen alkalmak iránt és ezért fotótúrázásokat is szerveztem, trekking túrázókat vezettem főleg Erdélyben bármelyik hegységbe, a barátaimmal meg külföldön szerveztem túrákat, mini expedíciókat.

- Melyek a kedvenc helyei Háromszéken? 

Nagyon szeretem a Bodoki havasoknak az alpesi, szubalpesi legelő világát, Bálványost, a Büdös hegyet. A borvizek környékét szeretem a különlegessége miatt, a Háromszéki havasokat a végtelen erdőségeiért. Imádom a Lakóca környékét, ahol hatalmas területek vannak, és a Rétyi nyír természetvédelmi területét, amely elsősorban fotósoknak nagyon izgalmas.

- Ön szerint milyen hatással lesz a hazai turizmusra az a tény, hogy 2016-ban a Lonely Planet Erdélyt választotta a legjobb desztinációnak, megelőzve Hawaii-t és Franciaországot?

Szerintem nagyon értékes tény ez nekünk, erdélyieknek, hogy az otthonunkat így felemelték, és ezt ki is kellene maximálisan használni turisztikailag. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy ha egy külföldi személy az Interneten Erdélyről keresgél, csak minimális információt kap idegen nyelven. Ezen kellene változtatni, és minél több információt elérhetővé tenni a világhálón idegen nyelveken is, úgy az önkormányzatoknak, mint más szervezeteknek. A Transylvanian Wildlife Egyesület weboldalára igyekszünk minél több információt feltenni angolul Gál László kollégámmal, akivel a National Geografic-nak is dolgoztunk, mert másképpen a külföldiek nem találnak ránk. Ezt az idei első legjobb desztináció Erdély helyezést ki kell használni maximálisan.

- Fotókiállítások köthetőek az Ön nevéhez. Milyen kiállításon vett részt?

Itt a környéken Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Baróton volt eddig egy kiállítás sorozatom. A kiállítás címe: „Tájak és vadak“, valamint „Tájak és vadak emberszemmel“. Emellett volt kiállításom Szolnokon is „Erdély, ahol élünk“ címmel. Mindhárom kiállítás Gál László kollégámmal közös anyag volt. 
Tagja vagyok a Camera Club Siculorum fotós egyesületnek. Az egyesület kiállításai keretében  többször is jelentkeztem saját képekkel. De csoportos kiállítások keretében volt szerencsém bemutatni a képeimet Erdély több városában is, mint Brassóban, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, Nagykárolyban stb.

- Milyen jövőben tervei vannak?

Szeretnék még fényképészként kiállítani. Előkészítettem egy fotós anyagot a Mohos tőzeglápról és a Szent Anna tó rezervátumról, reméljük a közeljövőben a nagyközönségnek is be tudom mutatni. 
A hegymászással kapcsolatosan ennél sokkal komolyabb terveket szövögetek. Át szeretnék állni 100%-san túravezetésekre. Ennek érdekében már meg is pályáztam egy uniós projektet, amely a régiófejlesztést hivatott felkarolni. A túrászervezéssel a főleg háromszéki panzióknak, hoteleknek szeretnék besegíteni a vendéglátói munkába, programokat szervezni a turistáknak. Ezenkívül folyamatosan fogok hegyet mászni is. Tavaly 44 alkalommal voltam mászni, és 78 napot töltöttem kint a hegyen. Ugyanilyen szép eredményt szeretnénk felmutatni idén is Gál László kollegámmal a Transylyvanian Wildlife Project egyesületünk keretén belül. A természetvédelmi projektekkel az egyesület tevékenységét szeretnénk bővíteni. 

Keresés a honlapon:
Magyar | Română